Nimfák

Melyik epizódban található: Cserfes nimfák Ebben az epizódban a három boszinak a nimfákat kel megvédelmeznie, akiket üldözőbe vett két démon, hogy rajtuk keresztül eljussanak az örök élet forrásához. A nimfákat, akik az erdő védelmezői, már csak azért is nehéz megvédelmezni, mert állandóan a tánc és a szórakozás jár a fejükben, és fel sem fogják, mekkora veszélyben vannak. A nimfák a görög mitológia ismert alakjai. Nimfák (gör.), a görög mitologiában alsóbb rendü női természetistenségek, melyek forrásokban és patakokban, vagy mellettük (l. Najádok), ligetekben, réteken, hegyeken (l. Oreádok) és erdőkben, meg fákben (l. Driadok) laktak. Legkivált a földet megtermékenyítő nedvesség személyesítői voltak, s ezt igazolja nevük is: okeanidák, ahogy általában a források és vizek nimfáit, mint a földet körülözönlő Okeanos leányait nevezték, mig a nereidák (l. o.) különösen a tenger nimfái voltak. Sokszor, mint egyes megjelölt helyek és vidékek istenségei, felveszik azok neveit is: p. dodonidák, Dodona várostól; v. egyes források nevét viselik: p. Arethusa (l. o.). Természeti jelentőségüknél fogva a N. gyakran isteni csecsemők dajkái is voltak, p. Zeusé és Bacchusé; továbbá összeköttetésben és viszonyban állottak a felsőbb rendü természetistenekkel, p. Hermesszel, Apollonnal, Pannal, Dionysosszal stb. Jóstehetségük is volt és képességük, hogy másokat lelkesedésbe, őrjöngésbe hozzanak; az igy önkivületbe hozottakat nimfoleptoi-nak nevezték. A N. ugyan halandók, de nagyon sokáig élnek és sohasem vénülnek meg: éppen ugy, mint a források, amelyek bár kiapadhatnak, de az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. Kecskéket, bárányokat, tejet, olajat és bort áldoztak nekik, de már egy-egy árnyékos fa ültetése, v. a forrás megkoszorúzása is a kultuszhoz tartozott. Áldozati ajándéknak gyakran olyan tárgyakat választottak, melyek a vizzel összefüggenek: p. békákat, ivószarukat, csészéket stb. (L. még Forráskultusz.) az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. A művészet a N.-at szűzeknek ábrázolja, régebben felöltözve, később félig, vagy egészen is meztelenül; kezükben gyakran vizes korsót, vagy kagylót tartanak, állnak, vagy térdelnek, vizet merítenek, pihennek, játszanak, táncolna, néha Pan, a szatirok és más istenek (Apollo, Hermes stb.) társaságában is; nagyon közeli és szoros vonatkozásban álltak a charisokkal (l. o.) és horákkal (l. o.), amelyektől a régi műemlékeken gyakran alig lehet őket megkülönböztetni. V. ö. Curtius, Die Plastik der Hellenen an Quellen u. Brunnen (Berlin 1876).